8 perc olvasás
A billentyűzetéket és a vonalkód-emulátort gyakran ugyanabban a beszélgetésben említik, és pontosan ezért keverik össze a csapatok. Kapcsolódnak, de nem ugyanazok. A billentyűzeték azt írja le, hogyan küld az olvasó adatot a szoftveredbe. A vonalkód-emulátor olyan eszköz, amellyel ezt a viselkedést a fizikai olvasó nélkül lehet reprodukálni.
A billentyűzetékes olvasó billentyűzetként viselkedik. Amikor vonalkódot olvas, úgy küldi a karaktereket az aktív mezőbe, mintha valaki nagyon gyorsan gépelte volna őket. Ez az egyik oka annak, hogy az ékes olvasók népszerűek: sok alkalmazás egyedi eszközintegráció nélkül is fogadja az olvasó bemenetét.
Az alkalmazás szemszögéből ez egyszerűen hangzik. A gyakorlatban fontos viselkedés jár vele:
Ezek a részletek magyarázzák, miért tár fel a vonalkódolvasó tesztelése gyakran olyan hibákat, amelyeket a szokásos űrlapteszt nem.
A vonalkód-emulátor szoftverből reprodukál olvasószerű bemenetet. Fizikai olvasó helyett beállítasz egy vonalkódértéket, és az asztalodról indítod a beolvasás viselkedését. A jó eszközökkel az időzítés és az utótagszabályok változtathatók, így az eredmény sokkal közelebb áll a billentyűzetékes bevitelhez, mint a kézi gépeléshez vagy a másoláshoz és beillesztéshez.
Ettől az emulátor fejlesztési és QA-eszköz. Nem helyettesíti a billentyűzeték meghatározását. Segít szimulálni a vonalkódolvasó viselkedését, ha a hardver nem elérhető, kényelmetlen, vagy egyszerűen lassabb, mint a feladat, amin dolgozol.
A legtisztább gondolkodásmód ez:
Ha ezt a két gondolatot szétválasztod, a zavar nagy része eltűnik. Nem azt kérdezed többé, hogy az emulátor „ék-e”, hanem azt, hogy reprodukálja-e azt az ékes viselkedést, amelytől az alkalmazásod függ.
Ez nem csak terminológiai vita. A csapatok rossz tesztelési döntéseket hoznak, ha összekeverik a fogalmakat. Vagy azt feltételezik, hogy minden apró folyamatváltozáshoz hardveres olvasó kell, vagy azt, hogy egy emulátor minden hardveres ellenőrzést helyettesíthet.
Egyik megközelítés sem jó. Az első lassítja a fejlesztést. A második hamis biztonságérzetet ad. A különbség megértése segít a megfelelő eszközt a megfelelő tesztelési réteghez választani.
Ha űrlapot építesz, fókuszkezelést hibakeresel, az Enter utótag viselkedését nézed, vagy gyors POS-tesztet végzel egy munkaállomáson, az emulátor általában a jobb választás. Gyorsabban beállítható, könnyebben ismételhető, és praktikusabb a mindennapi fejlesztéshez.
Ezért hasznosak az olyan eszközök, mint a Barcode Scanner Emulator. A szokásos fejlesztés közben szimulálhatod a vonalkódolvasó viselkedését, ahelyett hogy minden hibareprodukció hardverütemezési gonddá válna.
A valódi olvasót akkor használd, ha magát az eszköz útját kell ellenőrizned:
Egy vonalkód-emulátor nem tudja megmondani, hogy egy adott olvasómodell alvás után leválik-e, vagy hogy egy zárolt POS-terminál blokkolja-e az eszközmód váltását. Ez nem az emulátor hibája. Csak azt jelenti, hogy a két eszköz más kérdésekre válaszol.
Ha arra keresed a választ, hogy „helyesen viselkedik-e ez a képernyő, amikor vonalkódot olvasnak be?”, kezdd az emulátorral.
Ha arra keresed a választ, hogy „helyesen viselkedik-e pontosan ez az olvasó és ez a környezet éles körülmények között?”, használd a valódi ékes olvasót.
Ez az egyszerű szétválasztás általában elég ahhoz, hogy a vonalkódolvasó-tesztelés és a POS-tesztelés sokkal kiszámíthatóbb legyen.
A legtöbb csapatnál a helyes felosztás egyenes:
Ez sebességet ad anélkül, hogy úgy tenne, mintha a hardver már nem számítana. A hardveres munkameneteket is értékesebbé teszi, mert azokra a gondokra összpontosítanak, amelyeket csak a hardver tud feltárni.
Tegyük fel, hogy egy POS-termékkereső mező kézi gépeléskor működik, de elbukik, ha a beolvasott értékek gyorsan, Enterrel érkeznek. Ez klasszikus eset az emulátorra, mert az időzítést és az utótagot újra és újra tesztelheted.
Most képzeld el, hogy ugyanaz a folyamat a fejlesztői laptopodon működik, de a valódi pénztári terminálon elbukik, mert az olvasó konfigurációja más. Itt válik a fizikai billentyűzetékes olvasó a szükséges végső ellenőrzéssé. Mindkét eszköz számít, csak a folyamat más pontján.
A billentyűzeték és a vonalkód-emulátor nem versengő ötletek. Az egyik azt írja le, hogyan viselkedik sok olvasó. A másik gyakorlati módot ad ennek a viselkedésnek a teszteléshez való reprodukálására. Ha ezeket a szerepeket szétválasztod, a vonalkódolvasó-tesztelési stratégiád sokkal könnyebben indokolható és sokkal könnyebben tartható karban.
Hasznos következő lépés
Ha ezeket a munkafolyamatokat a gyakorlatban is ki szeretné próbálni, kezdje a Barcode Scanner Emulator eszközzel, majd térjen vissza a blog többi részéhez további tesztelési mintákért.
8 perc olvasás
Gyakorlati, lépésről lépésre szóló útmutató a vonalkódolvasó-emulátor használatához vonalkódolvasó-teszteléshez, QA-munkafolyamatokhoz és POS-teszteléshez, valódi hardver nélkül.
9 perc olvasás
Gyakorlati útmutató a POS-teszteléshez valódi hardver nélkül, benne a vonalkódolvasó tesztelése, a lépcsőzetes folyamatok és a hardver nélküli ellenőrzés határai.
9 perc olvasás
Teljes útmutató a vonalkód-emulátorokról: hogyan működnek, ki használja őket, hol férnek bele a vonalkódolvasó tesztelésébe, és hol nem.
